Diplomamunkámban a létezés egy állapotát keresem, a valóság és fikció határát feszegetve. Egy olyan érzést, amelyre legjobban a „the sublime” angol kifejezés utal, melynek szószerinti fordítása; „fennséges”. Az érzés, amely egyszerre gyönyörködtető, de magában hordoz egy feszültséget is. Ezt a vihar előtti csendhez tudnám hasonlítani.

A fényt, mint a fókusz irányításának eszközét használom. A képek tárgyait megfosztom hétköznapi identitásuktól és egy egyetemes kozmikusság, a „the sublime” megélésének eszközévé teszem őket.